6 tévhit az akupunktúráról

1. tévhit: Európában nincs hagyománya

Eredetileg a Sárga Császár Belgyógyászati Könyvében szerepelt az akupunktúra leírása, és ma is a Tradicionális Kínai Gyógyászat (TCM) részeként tekintünk rá, de már a XVII. században eljutott Európába a módszer híre. Első ízben 1939-ben írt egy könyvet az akupunktúráról egy francia diplomata, Soulié de Morant, aki egy ideig Kínában élt. Ebben a könyvben, Európában elsőként mutatta be ezt a gyógymódot, mint igen fejlett kezelési módszert. Hazánkban először dr. Lahner Antal írt könyvet az akupunktúráról, 1987 óta legális az alkalmazása, a WHO 2007-es állásfoglalásában számos mozgásszervi betegség esetében ajánlja ezt az ősi kínai módszert fájdalomcsillapításra.

2. tévhit: Az akupunktúra és az akupresszúra ugyanaz

Az akupresszúra annyit jelent, hogy pontnyomás, míg az akupunktúra szó jelentése pontszúrás vagy tűszúrás. Az akupresszúrának és az akupunktúrának közös a története. Mindkét gyógymód a kínai gyógymasszázs és a kínai energiatan évezredes tradícióin fejlődött ki. Ám míg az akupresszúrában az ujjakkal történik a nyomás, az akupunktúra a test felületén, a 12 meridiánon és 2 vezetéken levő több száz energiapontnak finom tűkkel való ingerléséből áll. Míg a tűkezelés speciális és mély ismereteket igényel, addig az akupresszúrát könnyű megtanulni.

3. tévhit: Aki fülakupunktúrát végez, az testakupunktúrát is alkalmazhat

Fontos tudni, hogy fülakupunktúrát (pontosabban fülakupunktúrás addiktológiai kezelést) bárki végezhet, aki részt vesz egy vizsgával záruló továbbképzéssel megszerezhető képesítő tanfolyamon.  A test (corporalis) akupunktúrát viszont csak szakorvos végezheti – többéves képzés után.  Ennek az az oka, hogy az akupunktúrás tű eret, ideget szúrhat át, nem megfelelő energetikai pontot érinthet, éppen ezért komoly anatómiai ismeretek birtokában lehet biztonságosan és hatékonyan alkalmazni.

4. tévhit: A szúrások nagyon fájnak, a kezelés pedig kimerítő

Fájdalom legfeljebb akkor jelentkezhet, ha nem kellően hegyes a tű, vagy durván vezetik be azt. Ezt gyakori tűcserével, a tűk hegyének sterilizálás utáni ellenőrzésével lehet kivédeni. Így maximum kisebb kellemetlenségnek tűnik fel a szúrás, de sokan nem is tapasztalnak még enyhe fájdalmat sem. A szédülés, az ájulás sem valószínű, csak ha szakszerűtlenül, nagyon sok pont megszúrása esetén sem fekteti le a kezelő a pácienst. A kezelés végeztével pedig inkább csak egy kellemes fáradtság jelentkezhet, a szimpatikus idegrendszer ellazulása miatt.

5. tévhit: Az akupunktúrás kezelés csak placebo

Ez már csak azért sem igaz, mert számos vizsgálatban hasonlították össze a valódi és az ál-akupunktúra hatékonyságát. Az egyik legszigorúbb analízist az angol National Institute for Health Research végezte, összevetve 29-et a legmagasabb minőségű, randomizált, ellenőrzött vizsgálatok közül. Ezek a kutatások közel 18.000 páciens esetében hasonlították össze a valódi akupunktúra, az „ál-akupunktúra” és a nyugati típusú orvosi kezelések hatékonyságát. Az „ál-akupunktúrás” kezelések során a tűszúrások nem érték el a bőr megfelelő mélységét vagy rossz helyeken történtek a szúrások. Az elemzésből kiderült, hogy a valódi akupunktúra hatékonyabbnak bizonyult, mint a másik két módszer – a megnevezett problémák, vagyis a nyakfájdalom, a derékfájás, a térd ízületi gyulladása, a fejfájás és a migrén kezelésében.

6. tévhit: A kezelések ugyanúgy zajlanak mindenkinél

- Nincs két egyforma beteg, nincs feltétlenül két egyforma kezelés. Az akupunktúrás kezelések hatékonyságának egyik titka, hogy a kezelt pontokról és a kúra hosszúságáról kizárólag az adott páciens és probléma ismeretében lehet dönteni – hangsúlyozza dr. Arnold Dénes Arnold MSc, a Budai Fájdalomközpont sebésze, fájdalomspecialista, akupunktőr. – Nagyjából 4-5 alkalom után látszik, hogy beindul-e a javulás, beválik-e a módszer az adott személynél. Egy kezelési ciklus 10-12 kezelésből áll, a ciklusok a kórkép fennállásának idejétől, súlyosságától függően többször is ismételhetőek individuális kezelési tervek alapján. Az akupunktúra azért is lehet hatékony eszköz a kezünkben, mert remekül illeszkedik az integratív gyógyítás eszköztárába. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus és igen hatékony eljárások – mint például a hialuronsavas- vagy orvosi kollagén-injekció, a lökéshullám, a lágylézer kezelés, illetve a funkcionális gyógytorna - kiegészítőjeként is működik, de adott esetben önálló módszerként is megállhatja a helyét.

 Forrás: Budai Fájdalomközpont (www.fajdalomkozpont.hu)