A neurológia, magyarul az ideggyógyászat a központi (agy és gerincvelő) és perifériás (a testet behálózó, környéki) idegrendszer szerkezeti és funkcionális megbetegedéseivel foglalkozó orvosi szakág. A neurológus szakorvos feladata ezen idegrendszeri betegségek kivizsgálása, diagnosztikája és sok esetben kezelése is.

A leggyakoribb idegrendszeri betegségek

A neurológiai betegségek panaszai igen változatosak lehetnek elhelyezkedésükben és fajtáikban egyaránt. Az idegrendszer károsodása gyakran nem önálló betegség, hanem más szervrendszerek károsodásának szövődményeként jelenik meg. Így a leggyakoribb idegrendszeri betegségek, panaszok közé sorolható:

• Erős, vagy gyakran jelentkező fejfájás, migrén
• Derék- és hátfájás
• Porckorongsérv, gerincvelőbetegségek
• Szédülés, eszméletvesztés
• Agyi keringési zavar, stroke
• Egyensúly- és mozgáskoordinációs zavar
• Epilepszia
• Különböző eredetű idegzsábák, idegfájdalom
• Neuropátiás fájdalom
• Alagút-szindrómák
• Végtagzsibbadás
• Beszéd-, és látászavar
• Parkinson-kór
• Vegetatív zavarok (remegés, szívdobogás érzés, emésztőrendszeri panaszok)
• Alzheimer-betegség
• Fejlődési rendellenességek
• Memória zavarok, demencia

Milyen vizsgálatok várhatóak a neurológiai rendelésen?

A diagnózis felállításának első lépése a részletes anamnézis felvétele. A neurológiai vizsgálatoknál különösen fontos a beteg részletes, pontos meghatározása az érzékelt fájdalom formájáról, időtartamáról, helyéről. A neurológus gyakran kérdez rá a panaszokkal elsőre nem összefüggő dolgokra is (mint lehet az izomgyengeség, látás-, hallás-, nyelészavarok, nyelvzsibbadás, szédülés, stb.), amik segítenek a panaszokat kiváltó betegség meghatározásában.

A fizikális vizsgálatok során a beteg járása, mozgása, különböző érzékelési jelei, izomereje, szemmozgása is diagnosztikai fontossággal bírnak. Gyakori ezeken felül az egyensúly és a mozgásos reflexek ellenőrzése az ideggyógyászati kivizsgálás során. Ezt követően a neurológus további vizsgálatokra küldheti el a pácienst.

A neurológiában fontos a képalkotó diagnosztikai módszerek használata. Elsősorban CT, MR vizsgálatokat végeznek a neurológus által meghatározott testrészeken, amivel feltérképezhetik a sérüléseket, elváltozásokat. Gyakoriak még a különböző elektrofiziológiai vizsgálatok is: az EEG (elektroenkefalográfia) az agyi funkciók működését, míg az EMG (elektromiográfia) az izmok működését vizsgálja. Indokolt lehet laboratóriumi vizsgálat elvégzése is.

Téma szakértői

Dr. Prinz Géza

neurológus, pszichiáter, infektológus

Dr. Vida Zsuzsanna

neurológus főorvos, fejfájás specialista

---