Titokzatos betegség, a befagyott váll szindróma

Túlkímélés, hormonzavar, szívbetegség és Parkinson kór és állhat a háttérben

Vállízületünk összetett funkciót lát el, és azt is kijelenthetjük, hogy testünk legmozgékonyabb, ennek köszönhetően az egyik legsérülékenyebb területe, amely sportoláskor, vagy közúti baleset során könnyen károsodhat. Ilyen esetben előfordulhat, hogy átmenetileg, vagy véglegesen, részlegesen, vagy teljesen lemerevedik. Befagyott váll szindróma esetén azonban nem erről van szó, ilyenkor az ízület minden külső behatás nélkül válik mozgásképtelenné, és az orvosok is csupán találgatni tudják, hogy milyen tényezők lehetnek felelősek kialakulásáért. Általában akkor figyelhető meg, ha valamilyen oknál fogva tartósan nem mozgatjuk a vállunkat, pl. műtét után, amikor hosszú ideig nyugalomba van helyezve az ízület. Előidézhetik továbbá hormonzavarok is, többek között az inzulin működésének zavarai, vagy a már kialakult cukorbetegség. Megemeli a kockázatát a pajzsmirigyhormon funkciójának romlása, sőt szívbetegség és Parkinson-kór esetén is növekedhet a befagyott váll gyakorisága.

Befagyott váll szindróma szakaszai és tünetei

Ebben a mozgásszervi kórképben a szalagok, az izmok megrövidülnek, az ízületet körülvevő tok rugalmasságát veszti, a mozgások korlátozottá és fájdalmassá válnak. Emiatt a páciens még kevésbé mozgatja vállát, azonban ezzel csak a folyamat súlyosbodását idézi elő. A szindróma lassan, fokozatosan alakul ki. Az első 2-3 hónapban a váll nagy fájdalmak árán, de még mozgatható. A következő 4-6 hónapban csökken ugyan a fájdalom, ellenben a merevség fokozódik. Ezt követi az „olvadási időszak”, amely akár egy évig is eltarthat, ez alatt az idő alatt, fokozatosan ismét mozgathatóvá válhat az ízület. Befagyott váll esetén a betegek nyugalmi állapotban is jelentkező, folyamatos fájdalomról panaszkodnak. Mozgásuk nehézkessé válik és ez már a mindennapi cselekvésekben is korlátozza őket: nehézséget okoz a fésülködés, a fogmosás, az öltözködés, illetve alvás közben nem tudnak az érintett oldalra fordulni. „Általában a középkorú hölgyek jelentkeznek a rendelésemen ezzel a problémával. Tapasztalatok szerint, körükben kétszer olyan gyakori ez az elváltozás, mint férfiak esetében” – mondja Dr. Arnold.

Aktív fájdalomcsillapítás és célzott mozgásterápia lehet a segítség

 Ebben a kórképben nagy hangsúly van a megfelelő időben elkezdet, célzott mozgásterápián annak érdekében, hogy a mozgásfunkciók minél előbb helyreálljanak. Ugyanis, ha tartósan fennáll ez a jelenség, akkor egyrészt gyulladás is kialakulhat a vállízületben, másrészt ez a mozgáskorlátozottság az egész testre kihathat, hiszen a mozgásszerv-rendszer elkezd kompenzálni, és így a változás a többi ízületet is érinteni fogja. Ez megnyilvánulhat például a testtartás megváltozásában, hátfájdalomban és nyakfájdalomban, vagy az ellenkező oldali váll túlterhelésében. „A gyógytornával párhuzamosan alkalmazott kezelési módszer, az aktív fájdalomcsillapítás terápia, amely hatékonyan szünteti meg a fájdalmat és a gyulladást. A specifikusan erre az ízülettípusra ható, szteroid-mentes anyagot ilyenkor a vállízület köré juttatjuk, ezzel a gyökerénél kezeljük a problémát és az azt kiváltó okokat is. A maximális gyógyulás érdekében természetesen kúraszerűen javallott a kezelés, amelyet, ha megfelelő mozgásterápiával kombinálunk, az izom- és ízületi funkciók helyreállnak, és teljes gyógyulás következhet be” – tudjuk meg Dr. Arnoldtól.

Forrás: FájdalomKözpont (www.fajdalomkozpont.hu)