Csontritkulás? Nem fáj, de a töréseket nagyon fontos megelőzni

Online Bejelentkezés

Dr. Kiss Csaba PhD

+36 70 940 0099

Kolosy Téri rendelő - 1036 Budapest, Lajos u. 66. Buda Square Irodaház 'B' lépcsőház, V. emelet

Igaz az, hogy ritkul a csont?

Csontjaink folyamatosan átalakulnak, épülnek és bomlanak – évente kicserélődik állományuk közel 10%-a. Bizonyos mértékig minden embernél normális a csontszövet állományának vesztése, amely átlagosan csak 25-30 éves korig gyarapodik. Problémáról akkor beszélünk, ha a csontvesztés mértéke meghaladja az évi 3-5%-os határt.
A csontritkulás (osteoporosis) tulajdonképpen a csont anyagcseréjének betegsége, aminek következtében csökken a csont tömege, és ezzel párhuzamosan a csont szerkezete is átalakul. A csontgerendák elvékonyodnak, és végső soron ez az, ami törékennyé teszi a csontot. Tévhit, hogy a csontból kivonódna bármi is, hiszen annak tartalma, a benne lévő szerves és szervetlen anyagok aránya nem változik, „csak” maga a tömeg csökken. Az International Osteoporosis Fundation szerint évente több mint 8,9 millió, csontritkulásból adódó törés történik világszerte, azaz minden harmadik másodpercben bekövetkezik egy ilyen esemény. Magyarországon a lakosságnak legalább a 10 %-át érinti valamilyen mértékben a csontritkulás, a nőket valamivel nagyobb arányban, de a férfiak sem védettek ebből a szempontból.

Hogyan diagnosztizálható a csontritkulás?

- A kivizsgálás első lépése a kórelőzmény felvétele, amikor nem ritkán már egy vagy több csonttörésről is beszámol a páciens – ismerteti Csengei doktor. – Ilyenkor nem csak az fizikális vizsgálat a fontos, de az életmódtényezőkre is rákérdezünk, amelyek közül ugyanis sok növeli a csontritkulás kockázatát, illetve hozzájárul a folyamathoz. A kivizsgálás során rögzítjük a páciens aktuális testméreteit, korábbi legnagyobb testméretét, a kinyújtott karok közötti fesztávolság és a testmagasság hányadosát, valamint a csontritkulásra utaló fizikális jeleket. Ha szükséges, a páciensnek ajánlunk egy csontdenzitometria (DEXA) vizsgálatot is, amely egy röntgensugárzással végezhető képalkotó eljárás, és ennek segítségével egy T-score nevű skálán lehet elhelyezni a csonttömeg átlagértéktől való eltérést. Ezen kívül a betegség által okozott veszélyeztetettség mértékét is meg lehet határozni egy ún. FRAX- (Fracture Risk Assessment Tools) skálán, amelynek használatával kiszámolható a csípőt érintő törés és a 10 éven belüli, általános csonttörés kockázatának valószínűsége.
Az osteoporosis súlyosságának meghatározásában, valamint a más betegségektől történő elkülönítésében további támpontot adhat szükség esetén a gerinc és a kéz, valamint a medence, a koponya és a csöves csontok röntgenvizsgálata. A laborvizsgálatok pedig elengedhetetlenek, hogy a mérni lehessen a vérszérum kalcium, foszfor és kreatinin koncentrációját és alkalikus-foszfatáz aktivitást, a vizelettel ürített kalcium mennyiségét, és a csontanyagcserét befolyásoló hormonok szintjét.

Az orvosi kezelés mellett az életmód is döntő

- Bizonyos esetekben a csontritkulás kezeléséhez szükség van gyógyszerekre. Felírhatunk szelektív ösztrogén-receptor modulátorokat, valamint extra kalcitonint, illetve, ha a menopauza áll a háttérben, nőgyógyászhoz irányíthatjuk a pácienst, hormonpótló terápia megfontolása végett. Elrendelhetünk nagy dózisú D-vitamint, és felhívhatjuk a figyelmet a kalcium adagolása mellett a C-, D- és B6-vitamin rendszeres szedésére, valamint pedig K-vitamin, a folsav és a foszfor pótlása a csontanyagcsere miatt – mondja dr. Csengei Gábor PhD, a Fájdalomközpont reumatológusa. – Ma azonban azt is tudjuk, hogy a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód jelentősen megnöveli a csontritkulás kockázatát. A megfelelő mozgás ugyanakkor segít megőrizni a csontok sűrűségét a férfiaknál és a menopauzán átesett nőknél is. Ennek csupán egy feltétele van: a rendszeresség. Ugyanis, ha felhagyunk a mozgással, tovább folytatódik a csontok sűrűségének csökkenése.
Ugyanakkor előrehaladottabb csontritkulás esetén és az idősebb korosztálynál növekszik az elesések kockázata, csökken az egyensúly és a koordinációs képesség, így ezek fejlesztésére kell törekedni. Ezért fontos a gyógytornász irányítása, aki speciális gyakorlatokkal korrigálni tudja a csontritkulás során kialakuló jellegzetes testtartást, illetve törések után az izomzat erősítését és az ízület mobilitásának visszaállítását is segíti. A mozgásbiztonság kialakítására a gyógytornásszal végzett, közösen betanult gyakorlatok mellett a legalkalmasabb mozgásformák a séta, a túrázás, a nordic walking.  

Forrás: Fájdalomközpont (www.fajdalomkozpont.hu)